Magyar aranypénz paritások + excel tábla

MELLÉKLET ELŐFIZETŐKNEK:

A csatolt excel táblában megtalálható a magyar kibocsátású aranypénzeink paritása, azaz a pénzegységek (1 dukát, 1 korona, 1 forint, stb.) tiszta aranytartalmának egymáshoz képesti aránya három tizedes pontossággal.

Bővebben...

1892-1914 Aranystandard paritások

A 19. század utolsó harmadában az országok többsége aranyalapú pénzrendszerre, ún. aranystandardra tért rá, amit még Anglia kísérletezett ki 1821-től kezdődően.  Ennek lényege, hogy az ország által kibocsátott valuta (hazánk esetében a korona) értékét a benne lévő, törvény által meghatározott tiszta aranymennyiség szabja meg. Egy 20 koronás pl. 6,09756 grammnyi tiszta aranyat tartalmaz, 1 koronára tehát ennek huszadrésze jut, ami a koronarendszer alapját adja más valutákhoz, a fonthoz vagy a német márkához képest. Ez a koronaérték elviekben kiterjed a váltópénzekre és a bankjegyekre is, hiszen az állam szavatolja ezek aranyra cserélését.

Az aranystandard óriási előnye, hogy az országok valutáinak egymás közötti váltóárfolyama könnyen számítható az aranytartalmak arányából. Ezt az arányt hívják aranyparitásnak. Ennek köszönhetően a valuták váltóárfolyamai, egészen az első világháború 1914-es kitöréséig szinte állandóak voltak. A napi aktuális árfolyamok persze függtek az aktuálpolitikai és gazdasági eseményektől, de ezek mértéke elég minimális volt. A paritástól legfeljebb 1-1.5% mértékig lengtek ki az árfolyamok, mindaddig, amíg az adott ország képes volt a kibocsátott papírpénzei fedezetéül megfelelő mennyiségű aranyat és ezüstöt tartalékolni. Ez az árstabilitás ugyanakkor korlátozta is a kormányok mozgásterét a monetáris politikájukban.

Bővebben...

Tallér-alapú pénzrendszer (1524 – 1553 – 1659)

Tallér-alapú pénzrendszer (1524 – 1553 – 1659)

Ausztria 1524-ben, Magyarország 1553-ban tért át az ezüst-alapú tallér pénzlábra. A névadó “tallér” egy 25-30 gramm körüli súlyos ezüstpénzt jelentett, ami az újkori pénzforgalom legjellemzőbb, és egyben legfontosabb pénzfajtája lett, jellemzően még az aranydukátoknál is népszerűbb.

A korszak magyar pénzrendszerére leginkább az jellemző, hogy a középkori aranyforint-denár rendszer fokozatosan átalakul: a Mátyás korabeli 1 aranyforint = 100 denár nem tartható, hiszen az arany egyre több ezüstöt ér, másrészt a denár ezüstértéke is csökken. Kialakul a 100 denár = 1 magyar (ill. kamarai) forint elszámolási rendszer, de a forint kivert pénzként nem jelenik meg. Eközben az aranyforint elnevezése fokozatosan dukát lesz.

Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára