90 éve váltotta fel a pengő a koronát

A legszebbnek tekintett, és egyben legkisebb címletű új pengőbankjegy, az 5 pengős A legszebbnek tekintett, és egyben legkisebb címletű új pengőbankjegy, az 5 pengős www.papirpenz.hu

Kilencven évvel ezelőtt vezették be a pengőt hazánkban a háború utáni inflációban megtépázott korona helyébe.

A pengő hivatalos bevezetése 1926. december 27.
Pengő váltópénze: fillér 1 pengő (P) = 100 fillér
1 pengő értéke papírkoronában 12500
1 pengő értéke aranykoronában 0,86316
1 kilogramm arany ára pengőben 3800 P
1 angol font értéke pengőben (1926. dec. 31) 27,6925 P
1 USA dollár értéke pengőben (1926. dec. 31) 5,696 P
Pengő pénzrendszer elsőként bevezetett érméi 1 pengő, 50, 20, 10, 2 és 1 fillérek
Pengő pénzrendszer elsőként bevezetett bankjegyei 100, 50, 20, 10, 5 pengősök
Törvény a pengő bevezetéséről 1925. évi XXXV. törvénycikk (1925. nov. 6.)

 

Az 1926. év karácsonyi slágertermékei a ruhákon kívül kétségkívül azok az egyre jobb minőségű rádiók és a gramofonok voltak, amelyeket 1 millió koronáért[1] (azaz 80 új pengőért) már a karácsonyfa alá lehetett csempészni. Ezekben a napokban viszont még az ünnepeknél is jobban izgatta a lakosságot az új fizetőeszköz: az első pengőbankjegyek és érmék december 27-én jelentek meg hivatalosan az utcákon, a bankpénztárak ettől kezdve csak új valutát fizettek ki, 1 pengőt 12 500 koronáért cserébe. Az első érmék persze már Karácsony előtt „kiszivárogtak” a forgalomba, mert hiába tiltotta meg a Nemzeti Bank a kereskedelmi bankoknak, hogy a december 22-én kiosztott új pénzt határidő előtt továbbadják, több pénzintézet nem tudott ellenállni a lakossági nyomásnak[2].

A pengő bevezetését gondosan készítették elő: már 1925 novemberében törvény született a bevezetés szinte minden részletéről, az átváltási árfolyamról, a dátumokról. Tulajdonképp már 1926-ban pengőben számolhatott volna mindenki, ha lett volna bankjegy és érme. De ezzel az év végéig várni kellett. Egyetlen részletben nem sikerült a törvényt teljesíteni: nem vertek arany 20 és 10 pengősöket a nagyközönség számára, pedig ez volt a terv.

Az első hetekben szinte mindenki inkább eltette az új pénzt és szabadult a koronától. A kereskedők – a kezdeti aprópénz hiány miatt[3] – pedig vegyesen adtak vissza filléreket és koronát. Az új pénzben való számolást segítették ugyan az átszámítási táblázatok, de a kalkulációk bonyolultak voltak: például a 40 000 koronás páholy mozijegyért[4] az 5 pengőssel fizető ügyfélnek 22500 koronát, vagy 1 pengő 80 fillért kellett visszaadni, esetleg azt is vegyesen... A vásárlók leginkább az árdrágítástól féltek, a felfelé kerekítéstől, viszont a vásárcsarnokokban portyázó rendőrök elejét vették az indokolatlan áremeléseknek. Mindenesetre a borravalóból élők jól jártak: az addig megszokott 1000 koronás helyett most 10 fillér ütötte a markukat, ami azonnal 25%-os bevétel-növekedést jelentett[3]. A módosabbaknak persze nem ez jelentette a kérdést, hanem az, hogy megengedhetik-e maguknak egy új autó vásárlását: olcsóbb Renault-t vagy Fordot már akár 8 ezer alatt, drágább luxusautót 20 ezer pengő felett.

A pengő bevezetése csak erősítette azt az általános optimizmust, miszerint a világháború és Trianon okozta sokkot maga mögött hagyva ismét sikeres évek elé néz az ország. 1924 nyarán a 250 millió aranykoronát meghaladó népszövetségi államkölcsönnel sikerült megállítani az akkor már 10 éve fojtogató, a végén már száguldó inflációt. Egyúttal megalapították a Magyar Nemzeti Bankot az angol jegybank több, mint 100 millió pengőnyi[5] hitelének segítségével, ami az Osztrák-Magyar Bank szakmai örökségét folytatva, de a magyar történelemben először, független jegybankként készítette elő a valutaváltást.

A pengő úgy indította a pályafutását, mint egy konvertibilis, nemzetközileg elfogadott és megbecsült deviza. A stabilitást erősítette az ezüst 1, majd később 5 pengős érmék kibocsátása, valamint a jegybank igen magas tartalékrátája: az összes kibocsátott bankjegy 60%-ára volt nemesfém- és „keményvaluta” (font, dollár, svájci frank, stb.) fedezete[6]. (Ez közel duplája a jelenlegi deviza tartalékrátának[7].) Aranyérmét nem hoztak forgalomba, de a pengő aranyalapú valutának számított, 3800 pengőben határozták a nemesfém kilójának árát. A gazdaság szárnyalt, az ipari termelés 1929-re már 12%-kal meghaladta a háború előtti teljesítményt.

A legelsőként, 1926. december 27-én kibocsátott érmék a következők voltak[8]:

Címlet Anyag (összetétel) Súly (g) Átmérő (mm) Kivonva
1 fillér bronz (95% réz) 1,66 17 1945. dec. 31.
2 fillér bronz (95% réz) 3,33 19 1945. dec. 31.
10 fillér réz (75%)- nikkel (25%) 3 19 1942. ápr. 30.
20 fillér réz (75%)- nikkel (25%) 4 21 1942. ápr. 30.
50 fillér réz (75%)- nikkel (25%) 5 22 1942. ápr. 30.
1 pengő ezüst (640 ‰) 5 23 1942. jan. 31.


Forrás: monetarium.hu, pengoportal.hu

A legelsőként kibocsátott bankjegyek 1926. március 1-jei keltezéssel a következők voltak[8]:

Címlet Előoldal Hátoldal Forgalomba hozva Forgalomból kivonva
5 Pengő Széchenyi István Lánchíd 1926. dec. 27. 1929. jún. 30.
10 Pengő Deák Ferenc Országház 1926. dec. 27. 1930. jún. 30.
20 Pengő Kossuth Lajos Mészöly Géza: Balatoni táj 1926. dec. 27. 1931. máj. 31.
50 Pengő II. Rákóczi Ferenc Lotz Károly: Ménes a zivatarban 1926. dec. 27. 1935. márc. 31.
100 Pengő Mátyás király profilból Budai vár 1926. dec. 27. 1933. ápr. 30.


Forrás: papirpenz.hu

A korabeli sajtó egyébként eléggé „lehúzta” az új bankjegyek szépségét és minőségét. „A három elem: szöveg, fej és keret foltszerű elrendezése sehol sem kielégítő. Ahol szimmetrikus akar lenni, nem egészen szimmetrikus, ahol asszimmetrikus akar lenni, nem hangsúlyozottan az” – írja az Újság az 1927. január 1-jei számában. Egyúttal megállapítják, hogy „a legkisebb bankjegy, az ötpengős sikerült legjobban.”



[1] Friss Ujság, 1926. december 19, 9.o.

[2] Budapesti Hírlap, 1926. december 24, 2.o.

[3] Az Est, 1927. január 1, 5.o.

[4] Friss Ujság, 1926. december 30, 2.o.

[5] 4 millió font (Kaposi Z.: Magyarország gazdaságtörténete 1700-2000, Dialóg Campus, 2002, 280.o., Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig, Aula Kiadó, 1998, 349.o)

[6] Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig, Aula Kiadó, 1998, 350.o, valamint Domány Gyula: A Magyar szanálás, Grill, 1927.

[7] 2016 végén az MNB devizatartaléka 25 mrd forint körül alakult, ami kb. 30%-a az euróban jegyzett, 83 mrd euró körüli államadósságnak (MNB)

[8] Leányfalusi Károly – Nagy Ádám: A pengő-fillér pénzrendszer: Magyarország fém- és papírpénzei, MÉE, 2006.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned